Nagymama
Kinyílott már az ibolya,
Megjött apa nevenapja.
Kicsi lánya azt kívánja:
A jó Isten áldja, áldja!
Megy a gőzös, megy a gőzös
Kőhalomba;
Kőhalomból, Kőhalomból
Kisbaconba.
Tipi-topi, topp ide,
Indulj baba izibe.
Messze van ám Budavár,
A nagymama odavár.
Szegény nagymamának nincsen senkije,
Egyedül üldögél karosszékibe.
Volt egy unokája, szép és jó gyerek...
Ha rá gondol, a könny szeméből pereg.
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra maradtunk egy pillanatkára.
Üres a ház, üres a fészek,
Magam elé szomorúan nézek.
Itt egy szoba, ott más bezárva,
Elnémult, el, az édes lárma.
A tornácon ült egy kicsi széken
S a napba nézett nagyanyám.
Vakság vont szürke függönyt két szemére,
S míg pergett a fény két kezére,
A színek lassan beosontak lelke ablakán.