Levél
"Munkára fel hát! ki van tűzve
A zászló, ússzék a hajó..."
A csüggedésnek éjszakáján
Míly édes hang, míly drága szó?!
Kelt levelem...
A gőgős, a tiszta értelem álarca
vértelen,
mert hazug az ajkon minden gondolat,
mely szívkapcsot tár,
ha nem érzelmi ár
sodorja felszínre a zúgó szavakat...
A klinikán a portás egyszerűn
És sajnálkozva vonja meg a vállát:
"Nincsen levél." - Ma megint nincs levél...
S tán sose vártam még így levelet.
Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám?
Gondoltok-e ugy néha-néha rám?
Mondjátok-e, ha estebéd után
Beszélgetéstek meghitt és vidám,
Mondjátok-e az est óráinál:
Hát a mi Sándorunk most mit csinál?
Lángoló vörösben
Lengyel hegyek orma.
Látlak-e még egyszer
Szülőfalum tornya?
Egész csomó sárgult levél,
Rendezgetem, olvasgatom;
Ugy fáj és mégis jól esik
Merengenem a multakon.