Étel
Oda az öreg úr, megdicsőült szépen,
Cireumdedérumát most éneklik éppen...
Neki szól az ének gyász harmoniája,
Lélekzetet sem vesz, úgy figyel reája.
Terítsetek csak ma is eggyel többre,
A jóságkapu legyen nyitva,
Ki tudja kiket sújt az élet ökle?
Ki áll az éjben kitaszitva?
Röf-röf, én a szakács vagyok,
sok a dolgom sietek:
Lepényt sütök, rá se' érek
beszélgetni véletek.
Kendermagot talált
A veréb s igy csarált:
Egyedem,
Begyedem,
Megegyem?
Ne egyem?
Volt egyszer
Egy róka,
Bement a
Tyukólba,
Ott üle tyukanyó
Betegen,
Kérdezi a róka
Melegen...
A burgonyaföldben
a bánat csírázik;
akár süti a nap,
akár hóban ázik.
Elmennék én katonának,
Csak kötéllel ne fognának.
Ugyan kinek volna kedve
Gyöngyélethez erőltetve?
Fogytán a lisztláng... Sok a jó búza,
A szeme teljes, megvan a súlya,
Sütetje is jó és a sütemény
Kiadósabb a réginél.
Ha nincsen folyóvíz,
Jó a pocsolya is,
Szeret benne lustálkodni
Disznó is, bival is.
Áldja meg az Isten,
Aki gondolt erre:
Szegény gyermekeket
Megitatni szerre
Meleg tejecskével.
Együtt ül a család, ebédelnek éppen,
Gyurika nagy fiú, - maga eszik szépen;
Ámde a kis Tercsi nem tud enni még...
Tessék kisasszonykám,
Finom gesztenye,
Héja ropogós,
A bele omlós,
Nem hiszöm, lelköm,
Hogy ne ízlene.
Itt nyugszik Haspók, s örömest, ha zabálni lehetne;
Testét egy buzatár potrohos öble fedi.
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett szerelmi érzetet,
A kis Erosz, amidőn nyilát rá
Lőtte, a lövésnél tévedett,
És a szív helyett gyomrát találta...