Esti ima
Búsan szól a' kis harang,
Estimára cseng a' hang -
Hogy, kik már elmentenek,
Üdvet 's nyugtot nyerjenek.
Én Istenem! Jó Istenem!
Becsukódik már a szemem,
De a Tied nyitva, Atyám!
Amíg alszom, vigyázz reám!
Az áldott Nap, ímé, pihenni tére,
Álom borult ragyogó szép szemére.
Közelg az Éj, sötét szárnyát kibontva,
Fáradt testem vágyik a nyugalomra.