Életérzés

 IdőHosszKedvenc

Havas Gyula

Vándordal

Fülembe sír a szél szava,
utamra húll a tél hava.

Tovább...

Pongrácz Lajos

Esti kép

A nap nyugszik, alkonyodik,
Est van már a faluban;
Itt ott állnak még nehányan
Szőlőben és tallóban.

Tovább...

Kibédi Sándor

Ballagni a juhok után

Mint egyszer, -
haragudjon, avagy
nevessen az ég:
vidáman fütyörészni,
mogyorópálcával
csapdosni a bokrok leveleit
s napszállat után
hanyatt feküdni a forró füvön...

Tovább...

Somlyó Zoltán

Április 1

Szép fájdalom: az ajkak megnyílása
kis vendéglőnek tejablakos sarkán;
sima gyöngyökként bársonyszavak kúsznak
nyelvem hegyére, pompázatos tarkán.

Tovább...

Kozma Andor

Infinitivus ad infinitum

Úrnak születni,
Sohase vetni,
Csupán aratni,
Hátra maradni,
Mitsem tanulni,
Másra szorulni,
Lomhán henyélni,
Élvekben élni...

Tovább...

Pongrácz Lajos

Reggel

Ha hallom a pásztordudát,
Midőn reggel felébredek,
Lelkem egy érzés hatja át,
S én új életre serkenek.

Tovább...

Bródy Miksa

Keresek valamit

Kék éjszakákon, fehér nappalon
Kicsiny szobámban, négy kopár falon
Keresek valamit
Kidülledt szemmel, fájó agyvelővel.
Vajjon mikor, mely pillanatban jő el
Az Új, mit nem láttak sohase mások?

Tovább...

Somlyó Zoltán

Novemberest

Novemberest. A város szélén járok.
A Kőrös fázik. Egy kutya ugat.
Az íves, bordás, nagy vasúti hídra
fakó bánatot ejt a napnyugat.

Tovább...

Móra Ferenc

Éj van...

Éj van, halkan, reszketve kel
Az őszi szél zenéje,
Mintha a föld zokogna fel
Vádat, panaszt az égre.

Tovább...

Gyulai Pál

Sétál a lyány...

Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a madár, idébb vagy odább száll;
Fűvel fával elbeszél, elsuttog, -
Aki szeret, Istenem, beh boldog!

Tovább...

Ambrus Balázs

Oly szépek...

Oly szépek a nyárvégi esték,
A kék levegő csupa lágyság,
Az este megvetette ágyát,
Lefekteti kifáradt testét.

Tovább...

Sáfáry László

Vaskohó

Erdő szélén,
a hegy tövében
sistergő vaskohó.

Tovább...

Zajzoni Rab István

Korcsomában

Korcsomában,
Gondölő bor mellett,
Hallom zugni
Amott künn a szelet.

Tovább...

Bányai Kornél

Omló kövek zenéje

Hervadt köveid hallgatom Visegrád, gyöngülő erősség,
lőréseidben fekete éjszaka vigyáz, keserű gaz virul.
Csatás idők emléke leng körül, régen holt ember arcát
idézik téglákkal pirosló falaid, csipkésen rohanva
sóhajos égbe.

Tovább...