Bölcs versek
A gazda látván, hogy szép máknövénye közt
Buján tenyész a gyom, ment a gazt irtani.
Egyszer, nagy szónok Phókionnak
Úgy éljeneznek, úgy tapsolnak
Hogy a hatásra csak elámul,
S aggódva kérdi barátjátul...
1. Nézd a hangyát, mily szorgalmas,
Parancs nélkül dolgozik,
Reggel kezdi, este végzi,
Sohasem unatkozik.
S rendes az ő munkája:
Járj tanulni hozzája.
Csépel az idő, hatalmasan csépel
S ahogy kiveri testem-lelkem szemét,
Kezdek megtelni balga bölcsességgel.
Szeretnék irni testamentumot
És minden sorát telehinteni
Lelkem rajongó áhítatával,
Hogy megérezzed milyen ünnepi,
Szent pillanatnak álmodtam meg azt,
Mikor remegő kézzel, lázasan
Irányitni akarlak utadon
Én tudatlan, imádott, csöpp fiam.
Az ágon függ remegve
A zöld levél,
Körűlte vígan szállong
Az esti szél.
Egy rózsás kertben - életünk ilyen kert -
Sétálni láttam tíz szál úri embert.
Szívörvényeidet jobban mondhatni gödörnek...
Másnak bölcs, te korán érett szóhőse, ki vagy te?
Csak te az élni tudó, csak te a honfi magad?
Két jó van, mi fölött sorsnak nincs semmi hatalma...
Szólj, gondolj, tégy jót s minden szó, gondolat és tett...
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Ez egy szép képekkel kicifrázott szoba,
Villámlás jár benne, hangzik arany szava.