Barátnak
Egy ifjú legény barátomnak V. M. uramnak köszöntésére
Ifju-legénységben mi haszon? de van a feleségben.
Tégy feleségre, Mihály, szert; te magadra ne hálj.
Róllad emlékezek
reggeli
első elmélkedésimben -
róllad gyűlnek ezek
estveli
vég elcsendesedésimben!
Terhedre van, hogy a sebes folyam
Szük medrében dagad, forr és rohan;
Hogy, bár akarnád, nem fékezheted:
Ez háborít, ez rontja életed!
Míg az ifjúság zsengedő korán
A nyájas épség, s kellemek virítnak
S bennünket gyakran víg örömre hívnak,
Az állhatlan év elhalad során.
Te vagy, fiu, az én barátom, te,
Tiéd e kebel forró érzete,
Nincs áldozat, mit értem meg ne tégy,
Nincs ut, a melyen támaszom ne légy.
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor hallék,
Hogy magam miért bocsátom
Úgy el, bár vidor valék?
Köszöntő versek egy Barátom’ Névnapjára
Ha bár kemény tsattogással
Hulnak az ég kövei,
Bár zúgjanak mormolással
A' Foljóknak vizei
Bár az édes
És negédes
Kristály patak' tsergése
Tsergedezzen...
Elriasztva, megsebezve,
Nem találva föl helyét,
Lelkem üldözött galambként
Megpihenni száll feléd.
Teslér, ki hitte, hogy megint feléd
Visz változékony sorsom istene?
Ki hitte, hogy még egyszer nyughatom
A hű barátság karjain veled,
S mit most akadva késve hoz s viszen
A néma tolmács, azt buzgó szivünk
Teljes hevéből nyers szó fejti ki,
S titkunk ha lesz, nyílt ajkunkról ömöl...
A vigaság néked nem tetszett, minthogy egy s-el
Írtam az új költők helybenhagyása szerént.
Ők azt megmutaták, mért jobb igy írni, s azonnal
Mert jónak láttam lenni, követni merém.