Ajándék
Ajándék, ereklye, alamizsna, szentség,
Haszon, titok, újság - s egyszersmind régiség...
Bólogat a kék nefelejcs
Pici kis virága,
Minden szálát szeretettel
Kötöm bokrétába.
Aki adná, annak semmit érő,
de a szomjazónak üdítő életíz:
felfrissülés, újjászületés,
megváltás egy pohár víz.
Kis kertemben kora reggel
virágokat szedtem,
És belőlük szép bokrétát
kettőt is kötöttem;
Az egyiket jó anyámnak
adom névnapjára...
Ihol, itt van, itt van Mikulás apó!
Fehér a szakálla, fehér mint a hó.
Kis Ilonka fölczifrázza babáját,
Fölveszi a vasárnapi ruháját:
Így indul el Margithoz a szomszédba,
Baba-ruhát visz neki ajándékba.
E melltű gyöngye - régi képbeszéd -
Beteg kagylónak kincsét képezé.
- Hová, hová, Mikulás -
"Oda, ahol várnak:
Ajándékot viszek most
Sok fiúnak, lánynak.
Miklós fiamnak egy havanna szivarral
Harmincöt éve Miklós napra
Apámtól kaptam én ezt.
Tartsd te is az emlékezésre
S harmincöt évek mulva véle,
Becsüld meg majd a Dénest.*...
Fogadd el, édes Emmim,
Virágaim szebbikét:
Szerelmem ülteté ezt,
Szerelmem ápolá.
Melyet egykor hű kezekkel
Szedtem a mély völgyeken,
Elhervadt már, s új virágot
A tél nem nevel nekem.
Azt sem tudom, hol a fejem,
Annyi a gondom, hogy ezer;
Ruházni a babáimat,
Teher, ámbár édes teher,
Velük alszom, velük járok,
Már két napja varrok rajok.
Nincs szebb élet a miénknél,
egész nap munkálkodunk,
Kis kertünkben gyomlálgatunk,
öntözgetünk, dolgozunk...
Gyöngyharmatos ágon ringott egy szép rózsa,
Legszebb asszony ura leszakasztá róla.
- Csak egy baba? Egyéb semmi?
- Elég nekem éppen ennyi.
Ezt sem kértem Jézuskától,
S lám, ő elküldte magától.