A föl-földobott kő Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbúsong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomorúan magyar. Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan, Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök. És, jaj, hiába, mindenha szándék, Százszor földobnál, én visszaszállnék, Százszor is, végül is.
	Ady Endre	23
Haza

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?)

Kedvencnek jelölték:

Aglent, aldebaran, anibabaszeret, bettike0930, christina, Csimarlaszlo, D666o95r11k10a, domli10, evica920, gurkensalat, hunyadi, kronosz, lorkababa, Magnetic, majamaca, orsipingvin, oschirling, page, r.dria.12, rolcsi90s, rozmanjenone, tandor, tigerius62

Ezt a verset 2008. április 23. óta 3805 alkalommal nézték meg.