Szerző
Tóth Árpád

Tóth Árpád

költő és műfordító

1886. április 14. — 1928. november 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 20527 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2012. december 1.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölték (20)

Tóth Árpád

Körúti hajnal

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.

Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.

Bűvölten állt az utca. Egy sovány
Akác részegen szítta be a drága
Napfényt, és zöld kontyában tétován
Rezdült meg csüggeteg és halovány
Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.

A Fénynek földi hang még nem felelt,
Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
Hangon a harangok is felmerengtek.

Bús gyársziréna búgott, majd kopott
Sínjén villamos jajdult ki a térre:
Nappal lett, indult a józan robot,
S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére...

1923.

Tóth Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


43Valeria

2013. január 19. 17:48

69 vagyok, még iskolás koromból emlékszem e versre!
A városi szegénység, a munkáslány, kinek a nap aranycsókot dobott a kezére!
Köszönöm
Nemesné

tamaskonrad

2012. december 3. 13:16

Nekem a világirodalom egyik legszebbike!

norawell

2012. december 2. 17:21

Elnézést!! Ma a neten megkerestem Tóth Árpád: Körúti hajnal c.versét. Valóban ''dsinnek'' -nek vannak írva az én helyesírási szótáram (1964) szerinti ''dzsinnek''. Teljes megbizonyosodást egy korai Tóth Á. kötet nyújtana (vagy a kézirat). Nora Well