|
A` Papagáj Egy otromba nagy Papagáj ki rontván ketreczét,
Megyen egy berekbe, hogy magának, társai`
A` több madárkák seregökön rangot vegyen.
E` végre követi a` hamis Tudósokat,
Tekintetökre, és hangjokra nézve is.
Gyaláz, `s ki gúnyol mindent. Neki a` Fülmile
Vontatva; a` Kenderike sehogy sem énekel;
A` kis Barázda-billegető pedig, - talám
Tudhatna, úgy mond, valamit, a` mint ismerem,
Ha ugyan tanulna, `s én lehetnék mestere,
Nincsen madár, nincs egy sem, a` melly ö neki Kedvére szólna.
Innen a` leg ékesebb Madárka-dalt is ketté vágja, `s meg szegi.
Egykor meg unván mások is a` gyalázatot,
Meg kérik a` Papagájt; "Uram ! szólj már Te is,
Ne csak fütyölj mindég, beszélj, vagy énekelj,
`S hagyjad, csodáljuk, és kövessük szép szavad`.
Mikor a` Papagáj rémülten; Uraim! igy felel,
Én jól fütyölök; de énekelni nem tudok! -
|
Művészet
Ehhez a vershez még nem tartozik címke. 
Ezt a verset 2008. április 16. óta 1149 alkalommal nézték meg.