A` szerencse. Siket, `s vak a` Szerencse, Nem hallja a` Könyörgést; `S nem látja a` Könyörgőt; Mellyért is állhatatlan, `S bizonytalan Kegyelme. A` mit csinált, le rontja; A` mit kötött, el oldja; A` mit rakott, le dönti; `S a` mit viszen, le ejti. Ugyan azt, ha kedve hozza; A` Styx alá taszítja. Másiknak annyi terhet, `S málhát kötöz nyakába, Hogy a` szegény Szarándok Csak tétováz alatta. Hogy így velem ne bánjék; Mivel, ha kedve tartja, Hogy bútyorát emeljék, Tartson tevét magának; Ha pedig tekézni kíván, Tartson tekét magának.
	Ungvár-Németi Tóth László	1
Élet

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?)

Kedvencnek jelölték:

moli0420

Ezt a verset 2008. április 16. óta 578 alkalommal nézték meg.