Gróf Vass Ottilia emlékkönyvébe Oh, van egy égő nyughatatlanság, Mellyel az emberek már megszületnek, Egy gyötrő kín, melyet magok szeretnek, Sovárgó vágy, mely nékik boldogság. Oh, van bennök egy vággyal telt világ, Akarnak lenni, amik nem lehetnek, Akarnak bírni, amit nem nyerhetnek, S ez epedésök mégse balgaság. Törekszenek a legmagasb után, Megküzdenek azért minden veszéllyel, Hő, fáradatlan, ihlett szenvedéllyel, S babért aratnak járva ezután. Nagy tér nyílik e nyughatatlanságnak Gyökére ő a halhatatlanságnak.
	Wohl Janka	0
Élet

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?)

Ezt a verset 2008. április 16. óta 711 alkalommal nézték meg.