Ne hadd el a lantot (D. Győzőnek) Ne hadd el a lantot Soha életedben, Bármi érjen téged, Bármi sötétséget Hordozz kebeledben! Lásd, a kis madárnál Akkor szép az ének, Midőn kebelébe Mindörökre vége Zajos örömének. Ne hadd el a lantot, Keress vigaszt benne, Hogyha életednek, Elborult egednek Zivatarja lenne! Lásd, e nép jobb létét Olyan régen várja; Dalold el hát néki, Hogy már nem fog késni, S eljön nemsokára! Ne hadd el a lantot, Bárki mit fog szólni, Hiszen olyan szépen Nem tudott már régen Senkisem dalolni!
	Lithvay Viktória	4
Művészet Motiváció

Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?)

Kedvencnek jelölték:

kerekasztal, lorinczimre7, okoska04, Walkire

Ezt a verset 2008. április 16. óta 1665 alkalommal nézték meg.