Peterdi István

Mégis

Gondod egy mosolyod eltakarta.
A magamét se látnám magamon.
De van, de van...
Ha arcodon látni nem is akarom;
Ha nem is bánom hogy van; ha gondolom is: legyen!
Ha gondolom: hisz úgy kell lenni, hadd menjek a pokolba ki innen.
Forduljon fel, ki nem tudja, ha kilép a kapun, mit tegyen.
Ki mondja, hogy szivemben a boldogságot kellene vinnem?
Ha közönyös, hogy arcod közönyös;
Ha komikus, hogy úgy ülök itt, mint egy úr,
Mint egy derűs szerelmes, mint egy gondtalan ember,
Mig belül csúfondáros ördög szabadúl
Ugrás kecsesen, kiöltött vörös nyelvvel.
- Ha minden közönyös, van gondunk, van mit titkoljak és ülünk,
Van gondunk és sötéten keringeni látom.
Nem tudhatod, a közönyös szemen át
Mily szánalom simít el árnyékos szempilládon.