Szerző

Peterdi István

nyugatos költő, műfordító

1888. — 1944. december

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 726 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2015. január 11.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Peterdi István

Este az utcán

Jaj mim van, jaj mi az enyém.
Előbb egy világ fölött voltam úr.
- Én zárt szobám, én szárnyaló agyam -
Most száz palota némán égbe nyúl
S recsegő léptem elvész nyomtalan,
Száz idegen láb jár lábom helyén.

Jaj mim van, jaj mi az enyém.
Az ezeredik siető vagyok.
Mint nekem más, én másnak tűnök el
S száz lámpa gyúl és száz ivláng ragyog
Messze száz asszony férfit büvöl el
S száz gyermek hánykolódik a helyén.

Jaj, léptemen nem nőnek oszlopok,
Melyek hogy éltem és jártam, jeleljék
S a mely kérdésre mind büszkén felel még
Amikor én már feküdni fogok
S amit gondoltam, eltűnt, mint a pára
Száll - vár - új apára.

Nyugat, 1909/6. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!