Ferenczy Teréz emléke Ifjú valál, de nem volt örömed, Szívedben csak a fájdalom lakott. Mások alig ösmernek könnyeket, S neked az ég oly sok könnyet adott! Panaszra ajkad mégis nem nyílott, Csupán szívedből méla dal fakadt, S te azt is keresztüllőtted legott, Nem várva be, hogy az majd megszakad! Mi fájt neked, leányka, oly nagyon? Az emberek szerettek tégedet! Az fájt, ugye, hogy köztük egy vagyon, Ki téged forrón nem szerethetett? S a fájdalom sötét határiban Örömvirágot nem talált szemed, Csak kín lakott szivednek harciban, Jobb is, hogy téged a sír elfedett! Amit az élet tőled megtagadt, Megadta a sír, bárha oly sötét; Itt elvesztetted szívnyugalmadat, S a túlvilágon újra felleléd! S azért nyugodj hát békén, csendesen, Mi majd virággal fedjük sírodat, Emléked nálunk örökös leszen: Költészeted szent ereklyénk maradt!
	Lithvay Viktória	2
Művészet Halál

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

barbara	2009-12-26 21:59:07
Kedves Zsolt! Ezuttal is gratulálok Ferenczy Teréz költészetével kapcsolatos kutatómunkájához. Barbara
gzsolt	2008-05-16 09:19:02
Kedves ''lily'' Hozzászóló! Örömmel olvastam, hogy a kedvenc költeményei közé jelölte Lithvay Viktória ''Ferency Teréz emléke'' című versét és egyben hozzászólását tolmácsolta a szerző felé. Itt szeretném megragadni a lehetőséget és jelezni, hogy Viktória jó írta a ''valál'' szót, ami annyit jelent, hogy voltál. Ez igaz is, mivel Ferenczy Teréz igen fiatalon, 30 évesen lett öngyilkos. Kívánok Önnek további szép tallózást a sok-sok költeményben. Tisztelettel: Galcsik Zsolt Ferenczy Teréz életének és költészetének kutatója.
lily	2008-04-18 14:05:01
jo,csak a 2.szó nem valál hanem halál

Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?)

Kedvencnek jelölték:

lily, lorkababa

Ezt a verset 2008. április 16. óta 1237 alkalommal nézték meg.