Szerző
Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író

1850. január 16. — 1920. november 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 871 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. november 12.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Endrődi Sándor

Felhő nem zúg...

Felhő nem zúg, szellő se lebben.
Halkan cseveg, csacsog a hab.
Nézd, nézd, hogy elsímult a tenger
Melyen át idehoztalak.

A hajnali, rózsás sugárok,
A kikötőbe tért hajó -
Nem álom és nem képzelődés,
De áldott, édes, hű való.

Itthon vagyunk! és velünk jöttek
Az üdv, a béke, szerelem:
Oh sírd ki magad a gyönyörtől,
Remegő, boldog szívemen.

Vegyen körül e ragyogóbb lét
Minden pompája, fénye mind!
Balsorson, régi gyász keservén,
Im, győznek jó reményeink.

Ne lásd, ne többé összhang nélkül
A végtelenbe szórva lelkemet:
Legyen egész, teljes világa
Örökre, mindig a tied.

Maradjon lelkem itt szívednél,
Nálad, ki léte s álma vagy:
Nekem csak egy dicsőség kell, hogy
Téged boldognak lássalak!

Endrődi Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!