A zivatar
Reng a negédes kőfal, az oszlopok
Rázkodva tartják terheiket, nehéz
Felhő huzódott össze, dördűl,
Csattanik, és zuhog, omlik a víz.
Hah! mint tör át a sűlyedező ködön
A tiszta villám bús lakaink felé!
Lecsap! s nyugatnak gőgös ormán
Széthasadoz, bomol a kemény szirt,
És a sebes tűz már kiveszett. - Hazám,
Ha tán enyészned kéne, dicső hazám,
Igy dőlsz-e sírba? Hajh! vagy elnyom
Csendes öröm közepett az álom?
Börzsöny, 1822
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!