Feltámadunk! (egy hitszónoklat után) Feltámadunk, e szép igéret Hangzik fülembe untalan. A síron túl is van hát élet, A szenvedés ott sem ér véget, Ha itt a szív boldogtalan. Megsemmisülni! hogy vigasztalt - Elporlani, mit hord a lég... Nem gondolkodni soha többé, Pihenni békén mindörökké, Mint lámpa fénye, mely kiég. Elmúlni, mint a virágillat, Mint harmatcsepp a levelen. Mint a sohaj, mely messze szállott, Mint csillag, amely már lehullott, S fel nem támadni sohasem. És most te jősz, s égő ajkadról Szavad viharként mennydörög - Oh ember! kinek hivatása A fájó szív vigasztalása, Mért mondod, hogy a lét örök?
	Bálintffy Etelka	3
Halál Vallás

Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?)

Kedvencnek jelölték:

lorkababa, Mareike, moli0420

Ezt a verset 2008. április 16. óta 1470 alkalommal nézték meg.