|
|
|
|
|
|
A homokban. Láttam Párist, Rómát és Londont,
Tudok mindent, amit ember kigondolt,
A szív s az agy, mit magába vehet:
- S bejártam képzeletben az Eget.
Szívem van, de meg is szenvedtem érte,
A sors a jót nekem cseppenként mérte,
S hányszor volt, hogy hitem megfogyva,
Térdeltem jó Anyám sírjára rogyva.
Most Margit lányom s két kis unokám,
Marékkal szórják a homokot rám:
- Ennél szebbet nem láttam a világon,
Szebb két bimbót egy nyiló rózsaágon.
|
|
|
Réthy László
(Aradi házunk udvarán. Arad, 1910. május 20.) |
|
|
|
|
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
 Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?) |
 Ezt a verset 2008. április 16. óta 1590 alkalommal nézték meg. |
|
|
|
Boldogság