Elmúlt a nyár... Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz... És messze még a kikelet. Oh, de én most nem rettegem Úgy, mint egykor, a zord telet. Nem rettegem, hogy jő a tél S unalmával a hosszu est, Midőn kint fúj, bömböl a szél, S ablakomra virágot fest. Nem félek, hogy nem lesz virág, Nem lesz madár, csillag, sugár, Hogy a télnek hideg szele Meleg, de szűk szobámba zár. Lesz virágom: édes ajkad, Mosolygásod lesz a sugár, Szíved meleg dobogása A bokorba a kis madár. Édes csókod lesz a csillag, Mely az égről gyorsan lefut, S véletlenül, úgy futtába Éppen az én ajkamra jut. Ah - mondod -, de egy hiányzik Ragyogó nap az égbolton. Az is meglesz: ragyogni fog Boldogságtól az én arcom!
	Bálintffy Etelka	13
Kedvesemnek Boldogság

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?)

Kedvencnek jelölték:

19771118, gabor.molnar, icus, kerekasztal, lorkababa, m, M.lilian, moli0420, Nikolett95, Nora1, okoska04, orsipingvin, Vizsjan

Ezt a verset 2008. április 16. óta 4084 alkalommal nézték meg.