|
|
|
|
|
|
Fanny. Az idő múlik, hanyatlik a nap,
Csak dereng még a láthatár felett;
De szivem forró, reszketek amint
Érintem fehér síma kezedet.
Minden, mi szép volt, drága, édes:
Abránd, költészet - Benned látom;
Szebbet mint Te, sosem találtam,
S nem képzelek a nagyvilágon.
Utolsó szerelmem! - jer édes, - látod,
Hogy vágyom érted, hogy ver a szivem?
Azt az érzést, ami szivemben él,
Csak költő érzi és más senkisem.
Óh jer, mit adjak? - Meglopom
Az őszi nap utolsó sugarát
S befonom szép szőke hajadba,
Öreg szivemnek búcsúja gyanánt.
|
|
|
Réthy László
(Utolsó szerelem.) |
|
|
|
|
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
 Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?) |
 Ezt a verset 2008. április 16. óta 1970 alkalommal nézték meg. |
|
|
|
Kedvesemnek