Szerző

Kenézy Lajos

református lelkész, költő és fordító

1818. — 1849. március 22.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1604 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 20.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Kenézy Lajos

Vigasz

Messze szállsz el gondolat,
Messze kis levél!
Hol csöndes födél alatt
Bús kedveltem él.
Mondd meg néki kis levél:
Ne búsuljon ő,
Bár tudom, hogy bú nélkül
Nincsen szerető.
Sugd meg néki: mást epeszt,
Ha szíve bú-lak.
Mondd, hogy: útra ép ezért
Indítottalak.
Mondd, hogy: engem vignak úgy
Látni nem lehet,
Hogyha szívdúló hangja
Tépi keblemet.
Intsd, hogy ollyan víg legyen,
Mint még kis leány,
S tündököljön még fölé
Életszivárvány.
Tépje szét a bánatot,
Mint viráglevelt,
Mellyet a szelíd zefír,
S harmatcsók nevelt.
Mert mint a virág kedves:
Úgy e bú is az.
S bár most tépi hó keze,
Jő még szebb tavasz;
S szebb tavasz szép rózsáját
Tépi majd keze:
Mellyet Flóra bájival
Bőven hímeze.
Vagy talán azt képzeli:
Nem lát több tavaszt?
Oh ne higye, mondd neki,
Oh ne higye azt!
Lám tél dölt az őszre már,
S jő a kikelet,
Igy volt. És ez így leend
Ezredek felett...
Messze szállj hát gondolat,
Messze kis levél!
Hol csöndes födél alatt
Bús kedveltem él.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!