Sz. emlékkönyvébe

Van, kinek csak álmot ád az élet,
Mert reménye csillagokba nyúl:
Ily szivűnek ember mit kivánjon
A valónak boldogságibúl?
Lelke fel s alá szárnyalva vág -
Néki a föld őszi pusztaság!

Jó barát! szivednek óhajtása
Túlcsapongó szárnyat nem visel -
És imígy tenéked jót kivánva,
A dalember könnyen énekel:
Hont szeretsz - a hon körűled áll,
S hű leányt a hű szív majd talál!