|
Találkozás Gina költőjével Hahó, éjszaka van,
Zúgó vadonban őrület - éj,
Hahó, ez itt a vaáli erdő:
Magyar árvaság,
Montblank - sivárság,
Éji csoda és téli veszély.
Hahó, a lábam félve tapos:
Amott jön Gina és a költő
És fölzendül a vad iharos.
Csont - teste vakít
A nagyszerü vénnek,
Ginát vidáman hozza kezén,
Hahó, Gina él.
Engedd a kezedről:
Ez az én asszonyom,
Az enyém.
És zúg az erdő, Gina remeg.
Léda. Kiáltok.
Léda. És néz reám
A csontváz - isten, lelkemnek atyja,
Néz és nevet.
Fölém mered csont - karja
A homlokomig, simogatón, felém
És az erdőn kigyullad a fény.
Hahó, száll Léda, Gina fut
S a fák közt az örök egyedülség
Bús, magyar titka zúg.
Hahó, őrület - éj.
Szent csont - lábakhoz
Vergődve esem
És zúg az erdő sorsot - hirdetőn,
Félelmesen.
S homlokomon simogat kezével
A Montblank - ember,
Én szent elődöm, nagy rokonom
S itt érezek
Egy szent kezet azóta mindíg,
Egy csont - kezet
A homlokomon.
|
Motiváció
Ehhez a vershez még nem tartozik címke. 
Ezt a verset 2009. szeptember 16. óta 304 alkalommal nézték meg.