Az élet bosszúja Aki az élettel kikötött, Akkor hal meg, erője veszvén, Mikor az Élet lakodalom: Csillag - esős, nyárvégi estén. Jaj, hogyha én is akkor megyek, Mikor pászmásan hull a csillag, Mikor még menni sem akarok, Jaj, hogyha éppen akkor hívnak. Karmos lelkemnek mit felelek, Ha karmolva és fúlva kérdi: > Miért megyünk el ilyen korán? < S ha megmondom, tán meg se érti. >Békétlenek voltunk: meghalunk Muszájból, fáradtan, sötéten S úgy bukunk bele a semmibe, Mint lázadó tüzek az Égen.< Jaj, hogyha az Élet győzni fog S hűtlenségemért meglakoltat. Sohse látott még ez a világ Nyugtalanabb, szomorú holtat. Rettenetes szép éjszaka lesz. Csodásabb, búsabb, mint a többi: A győztes Élet ez éjszakán Minden ős pompáját kiönti.
	Ady Endre	3
Halál

Beküldte: Csimarlaszlo

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?)

Kedvencnek jelölték:

Csimarlaszlo, harmatcsepp5, rozmanjenone

Ezt a verset 2009. szeptember 16. óta 1131 alkalommal nézték meg.