Napfogyatkozáskor Ítélet van most fönn az égen, Nézi a bámész föld nagy mohón. A nap képe úgy elfeketül, Mint ember arca a bitón. És tán a felséges padláson Inganak is már a gerendák. Biz e rozzant föld még szétmállik, Mint a nagy tudósok jósolják. Ami nem lehetlen, meglehet, Hogy az éppen most következik: Mielőtt én édes kedvesem, Szedtem volna ajkad epreit. Hátha nem hazudnak a jelek? Jer ölembe, szép szerelmesem, Aztán romba dőlhet a világ: Karjaid közt észre sem veszem.
	Vajda János	1
Szerelem

Beküldte: Csimarlaszlo

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?)

Kedvencnek jelölték:

moli0420

Ezt a verset 2009. szeptember 6. óta 885 alkalommal nézték meg.