Az Illés szekerén
Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors sziveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.
Az Illés-nép Ég felé rohan
S ha megáll ott, hol a tél örök,
A Himaláják jégcsucsain
Porzik szekerük és zörög.
Ég és Föld között, bús-hazátlanul
Hajtja őket a Sors szele.
Gonosz, hűvös szépségek felé
Száguld az Illés szekere.
Szivük izzik, agyuk jégcsapos,
A Föld reájuk fölkacag
S jég-útjukat szánva szórja be
Hideg gyémántporral a Nap.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
2015. január 2. 21:28 |
Ez a verseskötete a kedvencem tőle. Mint a kötet elejére szánt bevezető verse, csodaszép, meghitt. Nagyon szép. Ment a kedvencek közé.
Mátyás