|
A vaáli erdőben Odalenn a mély vadonban,
A csalános iharosban,
Félreeső völgy ölében,
Sűrű árnyak enyhelyében;
Óh, milyen jó volna ottan,
Abban a kis házikóban,
Élni, éldegélni szépen,
Békességben, csöndességben!...
Nem törődni a világgal,
A világ ezer bajával.
Meggondolni háborítlan,
Ami immár közelebb van...
Illatos hegy oldalában,
A tavaszi napsugárban,
Nézni illanó felhőkbe,
Múlt időkbe, jövendőkbe...
És azután, utóvégre,
Észrevétlenül, megérve,
Lehullani önmagától,
A kiszáradt életfáról...
S ismeretlen sírgödörbe`
Elalunni mindörökre...
S ott egyebet mit se tenni,
Csak pihenni, csak pihenni...
|
Élet
Ehhez a vershez még nem tartozik címke. 
Ezt a verset 2009. szeptember 4. óta 1174 alkalommal nézték meg.