Kis János

Aesop és az utas

Egy útas Aesoppal öszvetalálkozott,
S tőle célja felől imígy tudakozott:
Jó ember, még mennyi ideig kell mennem,
Míg eme városban meg lehet pihennem?
Menj, felele Aesop. - Helyes! tudva vagyon,
Aki akarja, hogy előre haladjon,
Annak mennie kell. De azt add tudtomra,
Hány óráig érek óhajtott célomra?
- "No, eredj hát tovább!" - De már bizony látom
Akárhova tevéd, nincs eszed, barátom;
Fogó, aki kicsíp egy két szót belőle. -
Így dörmög az útas, s elfordúl előle.
S megy. - Aesop rákiált: Atyafi! egy szóra!
Míg a városba érsz, eltelik két óra. -
A vándorló hallja s megáll háborodva:
Tudsz hát becsületet! így szól álmélkodva. -
Mikép fejthetném meg elébb kérdésedet,
Úgy mond a bölcs, míg nem láttam menésedet.

Ti, kik hebehurgyán ítélni szoktatok,
Az eszes Aesoptól, jertek, tanuljatok.