Szerző
Baróti Szabó Dávid

Baróti Szabó Dávid

költő, nyelvújító, pap és tanár

1739. április 10. — 1819. november 22.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1246 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. szeptember 5.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Baróti Szabó Dávid

Szentjóbi Szabó László úrhoz

Nézd a fenntermett elmét! - E szókra fakadtam,
Amikor olly kendett versed előmbe kerűlt.
Még nem merte talán arcád illetni borotva;
Még ábrázatodot moh ki nem űlte talán:
És odahajtottál, azhová sok nem tud elérni,
Bátor elég hóval légyen is hintve feje.
Már, ha virágodbann illy drága gyümőlcsre fakadtál,
Állapodott élted, mondsza, mifélit adand?
Vajha hazánk nevedéki reád ütnének! ha mellyek
Versre hevűlne, s magyar tollat emelne kezek!
E nyelv, e kéncsünk, mellynek veszedelmire nézvén
Csaknem vérrel elegy könyveket önt ki szemünk:
Majd beteg ágyából népünk örömére kikelne,
Majd szabadabb lábat kapna bilincseiből. -
Nékem igen tetszel; s jobban fogsz tetszeni, hogyha
Néha görög módon pengeted húrjaidat.

Baróti Szabó Dávid aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!