|
|
|
|
|
|
Már megtanultam Már megtanultam nem beszélni,
egy ágyba hálni a közönnyel,
dermedten, élet nélkül élni,
nevetni két szemembe könnyel.
Tudok köszönni ostobáknak,
bókolni is, őrjöngve dúltan,
hajrázni, ha fejemre hágnak.
Az életet én megtanultam.
Csak oly unott ne volna minden,
a jó, a rossz, amit a sors hoz.
Ennen-sebem is úgy tekintem,
akár egy esetét az orvos.
Mindazt, mi fáj és van, megértem.
Nekem jutalmat hát ki adhat?
Nem zöld kölyök vagyok. Megértem:
Halál, fogadj el a fiadnak.
|
|
|
Kosztolányi Dezső
(1935) |
|
|
|
|
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
 Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?) |
 Ezt a verset 2009. február 3. óta 2288 alkalommal nézték meg. |
|
|
|
Élet