Anya Megláncoltál megint a karjaiddal, anyám, anyám. Reám raktad a gyöngeséged mázsás bilincseit. Most hordalak fájó lelkemben téged, amint te hordtál. Rád gondolok, kávédra, könnyeidre, özvegyi fődre. Veszekszem én veled és gondjaiddal, foggal-körömmel. Ha vidáman ballagnék egymagamban, mellettem lépkedsz. Első nő rég-elveszett édenemből, Éva leánya. Gyötörsz te is, áldott, s én mint gavallér, sírva szeretlek.
	Kosztolányi Dezső (1928)	1
Anya

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?)

Kedvencnek jelölték:

moli0420

Ezt a verset 2009. január 31. óta 1191 alkalommal nézték meg.