Szerző
Arany János

Arany János

magyar költő, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára

1817. március 2. — 1882. október 22.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 5089 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. június 25.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Arany János

Év utolján

Kifelé az évnek a szekere rudja,
Pályáját a nap is csak robotban futja,
Csak azért jő fel, hogy a gondját kivesse,
Ahol a reggel van, ott a dél, az este.

Mehetsz, mehetsz jó év! amit hoztál, vidd el,
Megelégedtem már sovány böjteiddel;
Egy szó nem sok, azzal sem marasztlak téged:
Kivánok jó utat s jó egészséget. -

Mi örömet adtál? Mi emléket hagytál?
Annyit se nekem, mint a tavalyi naptár,
Mely hiába mondja; hogy: "csütörtök, péntek",
Ha egyszer ledobtam, belé sem tekintek.

Menj! hadd tudjalak a többi után sorba,
Legalább nem esett életemen csorba:
A kopár sivatag, hol nem látni zöldet,
Legalább nem hagyja lyukasan a földet.

1852.

Arany János aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Nemes-2013

2013. december 27. 08:30

Nagyon tetszik az év bucsuztató, ami elmult soha vissza nem hozhtó! Nemesné Valéria