|
|
|
|
|
|
Csillagok Ma téli pompafényben felkelétek,
aranysugárotok a hóra hull,
hadd nézem a fényt, oly rövid az élet!
Holnapra már tán ott leszek alul,
s ti így ragyogtok épp a téli esten,
nem tudva rólam, öntudatlanul.
Nyom nélkül itt mért kell mélységbe esnem,
mért rontja szét a sorsveszély a jót,
mért nem marad fenn eltünő nevem sem,
ha egykoron a sírba roskadok -??
Feleljetek, hatalmas csillagok!
|
|
|
Kosztolányi Dezső
(1908) |
|
|
|
|
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
|
harmatcsepp5
|
2010-05-21 18:30:08
|
|
Szerintem is gyönyörű!
|
|
iscahim
|
2010-01-30 21:00:56
|
|
Ez egy szomorú, de csodálatos vers!
|
 Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?) |
 Ezt a verset 2009. február 10. óta 1804 alkalommal nézték meg. |
|
|
|
Halál