Leány Ó, bánatom, te édes fiatal lány, ki ittmaradtál vélem egyedül, leányos bánat - vérszegény és halvány, légy regemondó szebb idők felül. A bánat: az leány. Leány: a bánat. És lány az anyja, az öröm, a csók. Légy mása most szép és gonosz anyádnak, ki tégedet - és engem - elhagyott. Letört apád szeresd. És ülj szegényes, magányos abroszomhoz bús ebédhez, s legyen szavad futó anyád szava. Ártatlan álma bűnös életemnek: vezess, vezess. És én is majd vezetlek, mint tiszta lányát egy deres apa.
	Kosztolányi Dezső (1910)	1
Család

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?)

Kedvencnek jelölték:

Rewolt

Ezt a verset 2009. február 4. óta 568 alkalommal nézték meg.