Vég part. A szenvedő néz messze part felé; Néz: hol derülne sülyedő világa? Hol enyhül a seb, melyet sorsa vága? Mi érező szivét kinnal telé. Oh hányszor véli már, hogy föllelé! De a reményfok, melyre bizva hága, Homokhant, szétomol, s várt boldogsága El-eltüntén kétség szakad belé. S mit fenn a fénytetőn nem nyerhete, Alant megadja egy kis part homálya, S vég csendre száll a vész-környezte pálya. A fülmilének esti zengzete Gyöngén reszket le a mély szunnyadóra, De ő nem ébred semmi földi szóra.
	Kisfaludy Károly	1
Szenvedés Halál

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?)

Kedvencnek jelölték:

t0211

Ezt a verset 2008. augusztus 29. óta 1646 alkalommal nézték meg.