Fekete köpenyben
Csitt, csitt!
Nagy, sötét köpenyben
így kell mindörökre
burkolózva mennem.
Csitt, csitt!
Fekete köpenyben
így kell a kezemet
a szívemre tennem.
Csitt, csitt!
Zúgnak az út fái:
de csak az én titkom
hogy szeretett fájni...
Csitt, csitt!
...és hogy fáj szeretni
és sírok is néha
ne tudja meg senki!
1924. szeptember 30.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!