Szerző

Nagy Imre

költő

1817. február 24. — 1840. január 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2474 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. március 24.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Nagy Imre

Év' utolján

Ismét leboronga egy évi idő,
Gyors napjaival soha vissza se jő.
Gyors napja, miként fejedelmi madár,
Csattogva odább kél és tova jár.
Még egyszer óh szép nap az isten' egén!
Nézz vissza mosolygva az ég' üregén.
Hozd vissza repítve a' múlt' idejét,
Ringass kebelünkre hőn édeni kéjt.
Lágy alkonyatodban az esti vidék -
Mint tűz szerelemben a' csók' heve - ég.
'S míg arczod az éjjel' ölébe borúl,
Tűkör ragyog a' víz' hullámairúl.
Üdv messze vonúló futásaidért,
Fény 's hála kisérje az égi vezért.
'S míg fény lebeg arczaid' alkonyatán,
Ifjudva derűlj hosszu évek után.

1837.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Nemes-2013

2013. december 27. 08:44

Az idő gyorsan szalad, a multra emleékezhetünk, de vissza nem fordítható, ha szép is lett volna. Nemesné Valéria