Fortuna. Mások a szerencsét Könyörögve kérik, Tolakodva hívják. Úton, útfelen Futnak utána. Bele csimpaszkodnak Fényes köpenyébe, Ráncigálják, húzzák Éhesen, mohón, Görcsös erővel. Szemüket kinyitják, Nézik, egyre nézik, Mint hajó-töröttek Messzi tengeren Nézik a partot. Lesütött szemekkel Járok a világon S a szerencse mellett Némán megyek el. Nem veszem észre.
	Ábrányi Emil	2
Bölcsesség

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?)

Kedvencnek jelölték:

moli0420, steereva

Ezt a verset 2008. augusztus 24. óta 1316 alkalommal nézték meg.