Papirosan ugró rendek koholóji,
Addig nem lehettek nemzet tanítóji,
Miglen egy vagy más láb nyűgözvén versetek,
Fülnek tetsző hangtól üres éneketek.
Hát a szív hol vagyon? szökéssel nem nyerik,
Ámbár a battutát1 sorok-ütve verik.
Ha a képzelődés ragyogó tűkörét
Félre-tesszük s a hang hódító műszerét;
Apolló chorusát hijában dícsérjük,
S Parnasszus tetejét haszontalan mérjük,
Mert a természetben ami erőltetett,
Kivált ember előtt kedvet nem nyerhetett.
Művészet
Ehhez a vershez még nem tartozik címke. 
Ezt a verset 2008. augusztus 8. óta 655 alkalommal nézték meg.