|
|
|
|
|
|
Nőm halálakor. Beteg volt szegény, - nagy keservek
Ütöttek házunkon tanyát:
A lelkem sírt, ha vigasztaltam
A hervadó, szelíd anyát.
Két pici gyermekünk napestig
Játszadozott a kis lakásban:
Nem értették, hogy falaink közt
Mily mérhetetlen bánat van?
Aztán meghalt és ott állottam
A sírnál, csüggedten, letörve;
S a kisebbik gyermekem kérdé:
- Mért teszik a mamát gödörbe?
- Hazajöttünk és nehány hétig
A "mamát" emlegették még:
- Hogy egy szép aranyos kocsin
Messze, egy kertbe elvitték...
Aztán rokonokhoz jutottak
S szépen nőttek a gyermekek:
És a kedves uj környezetben
Egészen otthonossá lettek.
Egyszer hallottam egyiktől, hogy
"Tuli mama" vigyáz miránk:
- De ugye apus, egyszer régen
Volt nekünk egy másik mamánk?
|
|
|
Réthy László
(Tokaji Nagy Irén, meghalt Budapesten 1893. március 14-én) |
|
|
|
|
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
 Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?) |
 Ezt a verset 2008. április 16. óta 1524 alkalommal nézték meg. |
|
|
|
Halál