|
|
|
|
|
|
Az álom... Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megnyílik ekkor vágyink tartománya.
Mit nem lelünk meg ébren a világon.
Álmában a szegény
Nem fázik és nem éhezik,
Bibor ruhába öltözik,
S jár szép szobák lágy szőnyegén.
Álmában a király
Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál...
Nyugalmat élvez.
Álmában az ifju elmegy kedveséhez,
Kiért epeszti tiltott szerelem,
S ott olvad égő kebelén. -
Álmamban én
Rabnemzetek bilincsét tördelem!
|
|
|
Petőfi Sándor (Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt) |
|
|
|
|
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Címkék: |
Kedvencnek jelölték: |
| 19030130, 1991eva, Azes, christina, Csing, Eda, gabor.molnar, gittus, guttaviki, kerekasztal, kisteve, lorkababa, M.lilian, Magdolna, majamaca, MartinBish, moli0420, nagylaszlo262, Nikolett95, Olivia, rebekaaaa, Rewolt, rozmanjenone, SuffererTorture, szylay, t0211 |
Ezt a verset 2008. július 17. óta 8367 alkalommal nézték meg. |
|
|
|