Megállt az óra, és a mutató
U - U - U - U U U -
halotti csöndben a hatosra néz.
U - U - U U U - U -
Az óra áll, mindíg hat óra van.
U - U - - - U - U -
Bármit teszel, az inga meg nem indul,
- - U U U - U - U - U
és a finom üveglemez alatt
- U U U U - U U U -
oly szótlanul-nyugodt, mint a halott,
- - U - U - - U U -
kit a koporsó ablakán tekintsz meg.
U U U - - - U - U - U
Az óra áll. És száll a pillanat,
U - U - - - U - U U
eltűnnek a napok, múlik az év,
- - U U U - - U U -
a század, ezred és az óra áll.
U - U - U - U - U -
Az illanó idő szívdobbanása
U - U - U - - - U - U
remegve lüktet által a szobán,
U - U - U - U U U -
s nincs semmi, semmi nesz, csak némaság.
- - U - U - - - U -
A rémes éjfél csöndje sem ilyen.
U - U - - - U U U U
Vár a kerék. S a rozzant szerkezetből,
- U U - U - - - U - -
a poshadó tétlenség börtönéből,
U - U - - - - - U - -
az öröklét nyugodt fuvalma megcsap.
U U - - U - U - U - U
Az óra áll, mindíg hat óra van.
U - U - - - U - U U
| 10
10
10
11
10
10
11
10
10
10
11
10
10
10
11
11
11
10
|
Alliteráció
|