|
|
rozmanjenone kedvenc versei(Adatlap)
|
|
|
|
Szonett a "karthágó" emlékkönyvéből Szél
Kél,
Port
Hord.
|
|
|
Zemplényi Árpád |
|
|
|
|
|
A szép leány Hó, vagy hab, vagy csillag rémlik
Ott a völgy ölén?
Nem, nem, más az: amit véltem,
Csalfa tűnemény.
|
|
|
Vörösmarty Mihály |
|
|
|
|
|
Búcsú Szép Etelka, kit szivembe
Nem mulólag vettelek be,
Kit nem csalfa gondolattal,
Nem, sebes lángindulattal
Vesztemig kedveltelek...
|
|
|
Vörösmarty Mihály |
|
|
|
|
|
Melyik jobb? Tán annak is igaza van,
Ki szőke lányt szeret,
De százszorta inkább, ha ki
Barnával fog kezet.
|
|
|
Vörösmarty Mihály |
|
|
|
|
|
Szózat Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
|
|
|
Vörösmarty Mihály |
|
|
|
|
|
A magyartalan hölgyhöz Mert szép vagy, kellemid
Varázsát bámulom;
Mert jó vagy, tisztelet
Díjával áldozom...
|
|
|
Vörösmarty Mihály |
|
|
|
|
|
Az egerek Szegre, morály! bíztos hajlék, amelybe vonúltunk.
Lássunk munkához, rágjuk a hír fiait!
|
|
|
Vörösmarty Mihály |
|
|
|
|
|
Alku a természettel Természet, ki mostohám vagy,
S tőlem mindent megtagadsz,
És egyébnek abból, amit
Rólam elvonsz, bőven adsz,
Halljad egyszer bús fiadnak
Nyílt szivéből jött szavát:
Nem pör az, nem rút kajánság
Ami nyitja ajakát.
|
|
|
Vörösmarty Mihály |
|
|
|
|
|
A vén cigány Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
|
|
|
Vörösmarty Mihály |
|
|
|
|
|
Kedves Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
álarcodat magadra szoritod,
s nem tudja senki, hogy voltál titok,
hogy voltál nékem ismeretlen oltár.
|
|
|
Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
Halotti beszéd Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
|
|
|
Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
A kulcs Szobám kulcsát a tengermélybe dobták,
és nem mehetek most haza.
Egy tenger lett a távol,
és tenger szívem panasza.
|
|
|
Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
Már megtanultam Már megtanultam nem beszélni,
egy ágyba hálni a közönnyel,
dermedten, élet nélkül élni,
nevetni két szemembe könnyel.
|
|
|
Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
Az ismeretlen, végtelen temetőben Az ismeretlen temetőben
én, ismeretlen, kósza lélek,
keresztek közt, gyászdalt dalolva
virágosan megyek az éjnek,
s sírok: ki tudja, miért, miért nem?
Megsápadtam, míg ideértem.
|
|
|
Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
Csillagok Ma téli pompafényben felkelétek,
aranysugárotok a hóra hull,
hadd nézem a fényt, oly rövid az élet!
Holnapra már tán ott leszek alul,
s ti így ragyogtok épp a téli esten,
nem tudva rólam, öntudatlanul.
|
|
|
Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
|
|
Szerző
Humor