|
|
oschirling kedvenc versei(Adatlap)
|
|
|
|
Miért? Ti kérditek, miért vagyok?
Miért kelek fel újra?
Hogy lássam, mint a kósza szél
a lányok aranyos, finom haját
könnyes arcukba fújja.
|
|
|
Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
Elbocsátó, szép üzenet Törjön százegyszer százszor - tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
|
|
|
Ady Endre |
|
|
|
|
|
Óh szív! Nyugodj! Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
Nekünk Mohács kell Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány - népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.
|
|
|
Ady Endre |
|
|
|
|
|
Milyen volt... Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.
|
|
|
Juhász Gyula |
|
|
|
|
|
A magyar Messiások Sósabbak itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások
A magyar Messiások.
|
|
|
Ady Endre |
|
|
|
|
|
Szózat Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
|
|
|
Vörösmarty Mihály |
|
|
|
|
|
Sors, nyiss nekem tért... Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!
Ne hamvadjon ki haszon nélkûl e
Nemes láng, amely ugy hevit.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
A föl-földobott kő Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
|
|
|
Ady Endre |
|
|
|
|
|
Lélektől léleklig Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
|
|
|
Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
Sem utódja, sem boldog őse... Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
|
|
|
Ady Endre |
|
|
|
|
|
Altató Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
A Dunánál A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
A XIX. század költői Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
Mama Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
|
|
Szerző
Élet