|
|
|
|
A` szerencse. Siket, `s vak a` Szerencse,
Nem hallja a` Könyörgést;
`S nem látja a` Könyörgőt;
Mellyért is állhatatlan...
|
|
|
Ungvár-Németi Tóth László |
|
|
|
|
|
Szilassy Ágnesz Kis-aszszonyhoz. Zöld Kor, `virágzó elme, tiszta szív,
Természetes, nem tettetett, szent ösztönök.
Nemes tehetség szentül érzeni...
|
|
|
Ungvár-Németi Tóth László |
|
|
|
|
|
Rhédey Catharina kis-aszszonyhoz. Meg láta Ámor
Egy kis Leánykát, -
Szép, és szerelmes
Volt a` Leány.
|
|
|
Ungvár-Németi Tóth László |
|
|
|
|
|
A` béna Berki szeret tánczolni; pedig minden ki kaczagja,
Hogy roszszúl tánczol, `s nem tud ugrálni szegény.
|
|
|
Ungvár-Németi Tóth László |
|
|
|
|
|
A` Papagáj Egy otromba nagy Papagáj ki rontván ketreczét,
Megyen egy berekbe, hogy magának, társai`
A` több madárkák seregökön rangot vegyen.
|
|
|
Ungvár-Németi Tóth László |
|
|
|
|
|
Hauser Gáspár Ne nézzetek e folt hátán folt köpenyre,
Valamikor rég bársonyruha volt.
Fényes, finom. Az édesanyám vette,
Ki arany hárfán altatót dalolt.
Édesanyám hercegnő volt szegény
És alkonyatkor sírva csókolt engem,
Arany haj és glória volt fején.
És én elvesztettem.
|
|
|
Juhász Gyula |
|
|
|
|
|
Anna örök Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant...
|
|
|
Juhász Gyula |
|
|
|
|
|
Milyen volt... Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.
|
|
|
Juhász Gyula |
|
|
|
|
|
Emlék A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.
|
|
|
Juhász Gyula |
|
|
|
|
|
A XIX. század költői Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
Új esztendőre Vidám elme
te! szerelme
az örökös tavasznak -
csend és béke
egy gyermeke,
kinél búk s ürmök asznak!
|
|
|
Katona József |
|
|
|
|
|
Ajándék Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves emlékem keserűn tolongó
gyöngye: mért a sors hogy ezen szerelmet
igy letapodta?!
|
|
|
Katona József |
|
|
|
|
|
Menedék Itt - hol a Tér bús homályán
az örök éj képesül,
s a Fák alig ingó gallyán
egy-egy alvó madár ül...
|
|
|
Katona József |
|
|
|
|
|
A Természethez Melly szép vagy te, Természet!
szép Anyja a belőled serkedező cseppeknek.
Esméri kellemed minden minden alakságodban,
mégse lát.
|
|
|
Katona József |
|
|
|
|
|
Boldog vagyok... Boldog vagyok, boldogabb a rózsa
Bársony szirma nem lehet talán,
Mikor a nap sugarába fürdik,
S harmat reszket szomjas ajakán.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
Szerző
Élet