|
|
|
|
Barátság Ha feltaláltatik köztünk a barátság,
E földön egészlen egy kicsiny mennyország.
|
|
|
Bessenyei György |
|
|
|
|
|
Barátság Ha feltaláltatik köztünk a barátság,
E földön egészlen egy kicsiny mennyország.
|
|
|
Bessenyei György |
|
|
|
|
|
Rónaságon Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő, ágait
Mind messzebbre nyújtja.
|
|
|
Lithvay Viktória |
|
|
|
|
|
Szerelmemet ha vizsgálom... Szerelmemet ha vizsgálom,
Álnokságát tapasztalom;
Édesgetett még megejtett,
Még hálójában keritett,
Most jól látom, mi haszna.
|
|
|
Amade László |
|
|
|
|
|
Mint a beteg gyerek Mint a beteg gyerek, ki lázas, álmos,
felül az ágyba, poharat kér,
s hideg üvegen hűti fájó ujját,
sír az orvosságos-palackér...
|
|
|
Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
Nem tart örökké semmi... Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt;
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
A csók Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a lányt és a kerevetet.
|
|
|
Kiss József |
|
|
|
|
|
Még tudok szeretni... Még tudok szeretni, ez isteni szikra
Megvan még szívemben.
Még tudnék örülni, boldog lenni véled
Forró szerelemben.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
Az én szerelmem... Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja szenvedély.
Az én szerelmem nyugodt tónak képe
Oly csöndes, tiszta, mély.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
De jó annak... De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat örök, fájó
Könny helyett,
Kinek álmát nem zavarja
Semmi sem,
Mert nem tudja, mily nagy kín a
Szerelem!
|
|
|
Lithvay Viktória |
|
|
|
|
|
De jó annak... De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat örök, fájó
Könny helyett,
Kinek álmát nem zavarja
Semmi sem,
Mert nem tudja, mily nagy kín a
Szerelem!
|
|
|
Lithvay Viktória |
|
|
|
|
|
Üt az óra... Üt az óra egyet... kettőt...
Kandallómban hamvad a tűz...
Künn a vihar szilaj szele
őrületes játékot űz;
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
Anyámhoz Beszélj, anyám! Szavad a szív zenéje,
Szivedből szeretet s élet szakad;
Nappalodik a szenvedélyek éje,
Meleg sugárként ömlik szét szavad.
Buzdíts a jóra, ójj a küzdelemben,
Szeretni, hinni ó, taníts meg engem!
Szivedbe Isten lelke költözött...
Áldott vagy te az asszonyok között!
|
|
|
Komjáthy Jenő |
|
|
|
|
|
A föl-földobott kő Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
|
|
|
Ady Endre |
|
|
|
|
|
A XIX. század költői Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
Szerző
Barátság