|
|
iscahim kedvenc versei(Adatlap)
|
|
|
|
Szózat Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
|
|
|
Vörösmarty Mihály |
|
|
|
|
|
Piciny fiamnak Piciny fiamnak kék szeme van,
A másiknak sötét, bogár;
Ez játszi, vidám, mint a tavasz,
Az szenvedélyes, mint a nyár.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
A Dunánál A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
Tiszta szívvel Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán
ágyamra ül fásultan a magány,
és rámtekint és nézdeli magát,
és fésüli hosszú, hosszú haját.
|
|
|
Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
Már megtanultam Már megtanultam nem beszélni,
egy ágyba hálni a közönnyel,
dermedten, élet nélkül élni,
nevetni két szemembe könnyel.
|
|
|
Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
Csillagok Ma téli pompafényben felkelétek,
aranysugárotok a hóra hull,
hadd nézem a fényt, oly rövid az élet!
Holnapra már tán ott leszek alul,
s ti így ragyogtok épp a téli esten,
nem tudva rólam, öntudatlanul.
|
|
|
Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
A kulcs Szobám kulcsát a tengermélybe dobták,
és nem mehetek most haza.
Egy tenger lett a távol,
és tenger szívem panasza.
|
|
|
Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
Az anyanyelv. Az emberek, ha járnak-kelnek,
Hallanak mindenféle nyelvet:
- Egyik csicsergő, fülbemászó.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Mama Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
|
|
Szerző
Haza